A Bois du Cazier egykori szénbánya a munkásosztály és a Vallóniába (Belgiumba) való bevándorlás helyzetét mutatja be a 20. században. 1956-ban – az aknalejárótól egészen a meddőhányóig – a bánya teljes területét katasztrófa sújtotta, amelyben 12 nemzet összesen 262 bányásza vesztette életét. A bányászat 1967-ben leállt, a helyszínt pedig 2002 óta szén-, vas- és üvegipari múzeummá alakították. A hely emlékeztet az 1956-os katasztrófa után mutatott európai szolidaritásra, amelynek köszönhetően az Európai Szén- és Acélközösség egészségügyi és biztonsági szervezete is létrejött.

A helyszín kiválasztásáról további információk olvashatók a testület jelentésében.