Az Ostia Antica régészeti park egy olyan római település romjaiból áll, amely eredetileg a Tiberis folyó torkolatában helyezkedett el a mai Olaszország nyugati tengerpartján. A folyómeder és a partvonal változásai miatt a romok ma nagyjából 4 km-re fekszenek a tengertől. Ostiát a Kr. e. VI. században alapították, de a legrégebbi védművek a IV. századból maradtak fent. A település fő funkciója eredetileg a Tiberis torkolatának védelme volt, ám később a Claudius és Traianus császár által építtetett új kikötőnek köszönhetően pezsgő kereskedelmi központtá vált, amelynek befolyása jócskán túlmutatott a város falain. Róma fő kikötőjeként Ostia fontos stratégiai és kereskedelmi szerepre tett szert a Földközi-tenger térségében. A város még a Kr. u. II. század végén is virágzott, és több mint 50 000 lakosnak adott otthont. Hanyatlásnak csak a Kr. u. III. század közepén indult, amikor a Birodalom súlypontja kelet felé tolódott.

Az Ostia Antica régészeti park területén egykor élénk volt az áruforgalom, és különböző kultúrák és vallások keveredtek egymással. Róma kapujaként Ostia a Római Birodalomban élő emberek sokaságának olvasztótégelye volt, amelynek befolyása messze kiterjedt a szárazföldre, a Földközi-tenger medencéjére és azon túlra. A korabeli kereskedelmi és társadalmi viszonyok és a sokszínű lakosság nyomai a mai napig visszaköszönnek a mozaikpadlókon, a régészeti leletekben és a sírfeliratokban.