Szentendre városának gyökerei a római időkre nyúlnak vissza, ám mai megjelenését a 17. század vége óta főként a szerb menekültek formálták. A város karakterét a határokon átnyúló politikai és kulturális kapcsolatok hatása alakította. A település olyan, kultúravezérelt városfejlődésen ment keresztül, amelyben jelentős szerepet töltött be a kulturális örökség, és amely lehetővé tette, hogy a város hídként szolgáljon kelet és nyugat, a Balkán és a Kárpát-medence, valamint a katolikus és az ortodox kereszténység különböző európai kulturális térségei között. Budapest közelsége folyamatos kihívást jelent a város számára.

Határhelyzetéből adódóan Szentendre szellemiségét a 17. század vége óta áthatja a különböző nemzetiségek békés együttélése, a vallási tolerancia, a városi közösség ellenálló képessége és a kreativitás. A Duna menti kapcsolatok, valamint a magyar és szerb lakosság, illetve más kultúrák gyümölcsöző jelenléte révén a város a békés együttélés, az integráció és a produktív eszmecsere helyszínévé vált, ami egyedi építészeti örökségében is megnyilvánul. A város szellemiségét meghatározza, hogy a totalitárius rendszerek idején a művészi szabadságnak ezen az emblematikus helyén a keleti és nyugati kultúrák keveredtek, és ez az élő örökség a mai napig megtapasztalható.