„A jótékonyság kolóniái” című transznacionális pályázat hét belgiumi és hollandiai alhelyszínt foglal magában. A kolóniákat a 19. században hozták létre annak érdekében, hogy az új mezőgazdasági telepeken biztosított szociális foglalkoztatással csökkentsék a szegénységet. A kolóniákat társadalmi kísérletként hozták létre az akkori Holland Királyságban, amelynek határait a bécsi kongresszuson jelölték ki, egy olyan korban, amikor Európában óriási méreteket öltött a szegénység. A kolóniák egy része „szabad” volt (olyan családoknak, akik kis gazdaságok fenntartására kaptak lehetőséget), másik részük „nem szabad” formában működött, és például csavargóknak vagy árváknak kialakított nagy, kollektív intézmények voltak. A kolóniák eredeti működését azóta felfüggesztették.

„A jótékonyság kolóniái” úttörő szerepet játszottak az állami és a magánszektor – terméketlen földekbe történő beruházáson alapuló – új megközelítésének kialakulásában. Ez a megközelítés egyrészt hozzáférést biztosított az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz és fenntartotta a társadalmi „békét és rendet”, másrészt viszont „az emberek és a föld alakíthatóságával és termelékenységével kapcsolatos téves feltételezéseket” is magában hordozott. Történetük 175 éve rávilágít arra a hosszú útra, amelyet az európai gondolkodás járt be, amíg a társadalom peremére szorult embereket fokról fokra elismerte a társadalom teljes értékű tagjaiként, mely jogukat mára az Alapjogi Charta rögzíti.