A „Zdravljica” („Áldomás”) című verset 1844-ben írta France Prešeren szlovén költő. Csak 1848-ban jelent meg, miután a népek tavasza forradalmainak során a Habsburg Birodalomban is eltörölték a cenzúrát. Szlovénül íródott, így nagy befolyással volt a szlovén identitás fejlődésére, és általánosabban a véleménynyilvánítás szabadságának előmozdítására is. A Zdravljica időtálló jelentőségét illusztrálja, hogy 1944-ben a náci fasizmusnak ellenálló partizánok újra kinyomtatták, az 1980-as években és a 90-es évek elején pedig számos alkalommal énekelték a Szlovénia függetlenségéhez vezető demokratizálódás időszakában.

Az újonnan megalakult Szlovén Köztársaság 1991-ben a vers 7. versszakát választotta nemzeti himnuszául. A költemény e versszaka az összes nemzet békés együttélésének eszményét fejezi ki. A versből egy idézet szerepel a nemzeti kéteurós érmén, és ugyanezt vésték fel az EU Tanácsának brüsszeli Justus Lipsius épülete előtti emlékműre is amelyet 2008-ban, a Tanács szlovén elnöksége alatt állítottak fel.

A Zdravljica 1848 szimbóluma: a népek tavasza, a forradalmak éve, amely fontos mérföldkő Európa történelmében. Európa-szerte tükröződött a nemzeti vagy kisebbségi nyelveken írt irodalom szerepe a nemzeti érzések lángra lobbantásában, valamint a cenzúra eltörlése és a véleménynyilvánítás szabadsága iránti követelések alakításában. Míg a vers írójának, France Prešerennek irodalmi eredményei központi jelentőségűek a szlovén nemzet nyelv és irodalom útján történő megteremtése szempontjából, a vers egyúttal a nemzetek békés együttélésének üzenete mellett is síkra szállt.

A költeményt széles körben ismertté tette a pozitív fogadtatása, valamint az 1860-as és 1880-as évektől megjelenő német és skandináv, majd a 20. század közepe óta megjelenő angol és más nyelvű fordítások európai elterjedése. A vers emellett olyan nemzetközi, befogadó szellemiséget hirdet, amelyre nemzeti himnuszokban kevés példát találunk.